Letöltés

 

 

1.dia :   Cím

 

2-3.dia:

 

 

Bevezető:

 

 

Bevezetőnkben a feladat szerint vázoljuk a kultúraközi kommunikáció szempontrendszerét, amit figyelembe vettünk történetünk vázolásakor.

Az emberi kapcsolatok jellege megmutatkozik a soraink közt, nemzetközi színtereken való részvételével a szereplőink viselkedésével. A szereplők, legfőbbként a főszereplőnk viszonyulása, behatása és a vélemények, beidegződések gátja, ill. elodázása, áthágása kimutatkozik.

A sorok közt értelmezhetjük azon szempontokat, amik a tanulmányainkat igazolják. Felfedezhetjük a vizsgálati szempontokat alapul véve az alacsony-magas kontextust, a történeti tudat szubjektum megélését a családokban (aminek ellentmondani látszik főszereplőnk viszonyulása), identitás kifejezése, emberi kapcsolatok jellegének kimutatása, térszervezés témakörben.

 

4. dia:

 

Egy magyar kisfiú bolyongása a nagyvilágban.

 

Történetünkben egy kisfiú pályafutását követhetjük nyomon 1988-as megszületésétől napjainkig, akinek az életét a multikulturális hatások tömege szövi át.

 

 

5. dia:

Előzményekben a kisfiú születésének előzményeiről ejtenénk pár szót. A kisfiú apukája Magyarországon, Budapesten született, iskoláit Magyarország több nagyvárosában végezte ahol több kulturális közeggel ismerkedhetett meg. Középiskolai tanulmányait Debrecenben, főiskolai képzését Szegeden szerezte meg.

A kisfiú anyukája Szeged-Kiskundorozsma körzetből hozott kulturális háttérrel rendelkezett. A kisfiú anyukája és apukája Szegeden, a főiskolán ismerkedett össze, és tanulmányaik végeztével összekötötték az életüket. Tanárként Bakonycsernyén, Nyugat-Magyarországon kezdték a pályafutásukat, viszonylag távol az eddigi közegüktől, családjuktól és a városi környezettől.

 

6. dia:

 

1988-ban Móron, Bakonycsernye községhez közeli kisvárosban született történetünk főszereplője. Meleg, kiegyensúlyozott, idealista-értelmiségi közeg vette körül őt a kornak megfelelő társadalmi közegben. A szülei megbecsülést élveztek, mint falusi tanáremberek, és a magyar falu kontra városi-értelmiségi szellemiség indította útjára a kulturális-szocializációs életútján.

 

 

7-8-9-10. dia:

 

Ám a kisfiú szülei, a rendszerváltás először optimista ámde félelemmel és várakozásokkal teli, majd pesszimista bizonytalan érzete alapján, és a kor értelmiségének folyamatosan kialakult kilátástalan és bizonytalan jövőképszemlélete okán külföldi munkalehetőség után nézve, elnyertek Görögországban, Thessalonikiben lévő tanári állást. Hírtelen kiutazásuk a kisfiú kétéves korában egy törést eredményezett a nyugalmas és kiegyensúlyozott életükbe, hiszen a két szülőnek nem csak a nyelvi nehézségekkel és a maximalizált munkaidővel kellett szembenézniük, hanem egy másfajta társadalmi és kulturális hozadékot is el kellett sajátítaniuk, be kellett integrálódniuk úgy, hogy közben a családot „idegennek” tekintő görögök górcsövön keresztül vizslatták. És emellett magukon kívül nem számíthattak a távolság miatt sem rokonaikra, sem barátaikra, ergo egy sajátosan nyitott ámde elszigetelt miliőben kellett mindennapi harcaikat megvívniuk.

 

 

 

11. dia:

 

Történetünk főszereplője ekkor még csak a csecsemőkorból lépett ki párévesen, így a törés, a hatások dekódolása érzelmi viharokat okozott neki. Bár családját felszippantotta és óvón segítette az urbanizációban élő társadalmi arctalanság védbástyája, a beilleszkedésnél a nemzeti sajátosságok másolása és nem átélő beleélése konfliktusokkal teli útvesztőt jelentett mind a szocializációs környezet tekintetében, mind a családon belüli és az egyéni tudás és érzelemvilág körében is.

 

12. dia:

 

 

 

A kisfiú általános iskolai tanulmányait a nagyvárosból kiszakadva egy merőben más közegben, egy turisztikai kisváros idegen környezetében kezdte meg, szülei pályamódosításának és költözésének köszönhetően.

Ekkor már a nyelvi gátak háttérbe szorultak az egész család esetében, viszont a kulturális integráció itt hatványozottan jelen volt, ami újabb alkalmazkodást és súrlódásokat okozott, amellett, hogy akkoriban Magyarország még nem volt EU tag, így a jogi viszonyaik is sajátságosak voltak. A kisfiú szülei eközben pályát is módosítottak, és egy olyan fizikai szakmunkával keresték meg mindennapi kenyerüket, ami szintén egy nagy szemléleti váltást követelt az egész családtól.

 

Az anyaországban lévő rokonok lassan a múlt részeivé váltak, mert a mindennapos küzdelmük, a görög társadalmi szemlélet, az ottani ismerősök, barátokhoz kötött kulturális konvenciók a Magyarországon élő rokonoknak interferenciát okozott, így ez a kettősség feldolgozhatatlan akadályként tornyosult a család, így a kisfiú előtt is.

A kisfiúnak az általános iskolában minduntalan bizonyítania kellett, mert külföldi diákként duplán kellett teljesítenie ahhoz, hogy az akadályokat leküzdhesse, ami egy befelé fordulást eredményezett nála, ami a későbbi életére is kihatással bírt. Kiváló tanulmányi eredményei, a fakultatív szakkörökön bizonyított győzelmei egy szellemileg feldolgozhatatlan versenyszellemet eredményezett, ami nem a harmonizációt, hanem a társadalmak és kultúrák egymás mellé helyezését eredményezte és nem egy harmonikus szimbiózist produkált.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

13-14. dia:

 

 

Így fordulhatott elő, hogy történetünk főszereplője egy másik irányt helyezett előtérbe kamaszkorához érve. Abban az időben a szülei már elismert és megbecsült tagjai lettek Görögországban az adott társadalmon belül.

Ehhez a munkaszorgalmuk, eredményeik, az élet viharainak elhárítása és a sikeres integráció is nagyban hozzájárult, és a kisváros lakossága is megszokta jelenlétüket és életük részének tekintették őket, hiszen görögebbnek kellett lenniük életük egy periódusában a görögöknél.

 

Ekkoriban már Magyarország is tagja lett az EU-nak, így a jogi jelenlétük is törvényes lett, mielőtt a letelepedési-, állampolgársági-, lakhatási procedúrák a görög intézményi bürokrácián pozitív elbírálást nyertek volna. Megszűnt az időnkénti üldöztetésük, megszűnt az illegalitásban levésük, megszűntek az ehhez kapcsolódó bizonytalansági tényezők. Az életük és megítéltetésük e területen is elfogadottá vált, így bátrabban tudtak szembenézni a jövővel. Infrastruktúrájuk családon belül is hatalmas fejlődésen ment keresztül, gyorsabban, mint azt az átlagos családoknál tapasztalhatjuk, így nem csoda, hogy a kamasszá cseperedett kisfiú a számítástechnika szövevényes útvesztőiben talált kikapcsolódást, megnyugvást, lelki békét, és idővel egy lelki társat.

 

15. dia:

 

A családja szocializációja ellentétben állt a görög társadalmi szemlélettel a szexualitás területén, és a kamasz fiúnak ez újabb traumát okozott, törésként még inkább befelé forduló lett, míg a családja az emancipációs és integrációs tudatos változással teljes körűen be tudott illeszkedni az adott társadalmi rendszerbe.

Lázadásait az Internet hálóján keresztül vezette le, hiszen a sporttevékenységei már nem jelentettek kielégülést a számára, és a környezetében fellelhető lányok és azok családjainak viszonyulásai az ő lázadó és magyarságtudatos megjelenési formájában csekélyke eredménnyel társult, növelve elkeseredettségét és csalódottságát.

Az Internet adta lelki társ egy olyan lánnyal hozta össze, akivel egy hullámhosszra tudtak kerülni. A lány ugyan nem görög volt, de egy kapcsot jelentett a fiú jelenje, és a képzelt múltja közt – sem nem görög, sem nem magyar, hanem egy köztes út: a lány román állampolgárságú volt. Ebben a lányban találta meg a fiú az ő kialakult elképzelését, ideáját, kulturális megítélését, elfogadható normatíváját.

Ám ez egy újabb ellentétet, szakadékot és konfliktust okozott személye és szülei közt, mert a magyar társadalom ellentétje Romániával és a román társadalom megítéltetésével szemben, mint általánosítás, ellenkezett az otthonról hozott normatívákkal. Főhősünket ez nem elrettentette, hanem inkább motiválta lázadó kamaszkori sajátságosságát tekintve. Elkezdődött számára egy újabb kultúraközi kommunikáció, ami a varázsát tekintve kielégíthette, sőt elvárásait minden hátsó zöngével szemben még túl is szárnyalta.

 

16. dia:

 

A romániai lány szintén egy hasonló múlttal bír, mint főszereplőnk, hiszen ő is egy olyan kultúraközi szerelmi szövevény teremtménye, ami megérdemel néhány mondatot történetünkben.

 

A lány szülei is egy igen konfliktusos kulturális disszonanciával teli közegben egyesültek, ugyanis anyukája Románia nyugati bástyájának, Arad városának szülöttje, és echte román nemzetiségűként szimbiózisban cseperedett fel és élt együtt az ott honos erdélyi magyarokkal. Apukája viszont Németország szülöttje, és a porosz identitás hordozójaként egy véletlen szerencsés pillanatnak köszönhetően bútorozott össze a lány anyukájával és élték nem mindennapi életüket Németországban. A lány szüleinek múltja, és konfliktusos megjelenési formája felderíthetetlen maradt a számunkra, mindösszesen annyi információval tudunk szolgálni, hogy a lány Németországban járt általános iskolába egy darabig. Ott szocializálódott, ott élte mindennapjait, mígnem a szülei disszonanciája miatt bekövetkezett szakadás által anyukájával visszaköltöztek Romániába. Az apuka pedig Írországban új családot alapított.

A lánynak is nehéz volt félig románként Romániában egy román-magyar vegyes társadalomba beintegrálódnia németként, és ő is kereste azt az utat, kitörést, amihez a főszereplőnkön keresztül, mint remény vetődött fel.

 

 

 

 

 

 

 

17. dia:

Tehát adva van egy félig magyar, félig görög fiatalember, aki szerelembe esik egy félig német félig román lánnyal az Interneten keresztül. Adva van egy románellenes magyar család, és egy magyarok és románok által lakott területen felnevelkedett, ám élete egy részét németek közt töltő, csalódottságában a szélsőséges románokhoz és a vallási fanatikusokhoz betársuló román anyuka, kiknek gyermekei – mint a jól ismert történet a Capulett és Mountague család két leszármazottja, Rómeó- és Júliaként felveszik a harcot szerelmükért a családjaikkal szemben, ráadásul a drámával ellentétben, idegen országban.

 

 

 

18. dia:

Először Romániában, Aradon próbálkozott együtt élni a két fiatal, de fiatal, tapasztalatlanként ez nem sikerülhetett nekik, mert a lány anyukája kommunikációjában egyszer az Isten és egyház ellenes vadházasságot támadta, másszor az Istenbe való hittel akarta a szerelmes, ámde korgógyomrú fiatalokat jóllakatni. Ez a konfliktusos helyzet ugyan a fiatalokat az egymáshoz fűződő kapcsolatuk területén megerősítette, de Aradról viszont elűzte. Szerencséjüket most Görögországban, a fiú szülői házában próbálták megteremteni, ám itt is a románellenességgel, a kultúrák ezeréves mételyével való kiirthatatlansággal találták szemben magukat.

A fiú nem találkozhatott ezáltal Romániában a román kultúra megismerésével, míg a lány sem Görögországban a görögökével, hiszen minden energiájukat lekötötte az egymásban való szerelem elmélyítése és a családokkal való konfrontációk hárítása, mindenesetre nem maradt számukra más út, mint egy olyan társadalomba való menekülés, ami valamiféle biztonságot tud nyújtani nekik és saját talpukra tudnak állni kiszakadva a konfliktusos csapdákból.

 

 

 

 

 

 

 

 

19. dia:

 

Ezért egy magyar rokon segítségével megszervezték szökésüket a lány apukája, és apukájának új családja közelébe, Írországba. A fiú alig töltötte be a huszadik életévét, míg a lány a tizennyolcadikat, mikor hiányos ismeretekkel, befejezetlen iskoláikkal, vegyes szocializációs töltettel kimenekültek 2008 évben egy kis kölcsönbe kapott pénzecskével egy merőben más kulturális közegbe, az Írek közé.

 

Természetesen a lány apukájának új családja nem tapsikolt örömében az újan jött rokon megjelenésének és elkövettek mindent, hogy idegenként a távolban tarthassák maguktól és a lány apukájától a fiatalokat, ami sikerült is nekik, ezáltal a fiatalok csak adósságot, nyelvi tudást, és optimista szemléletet tudhattak magukénak Európa egy távoli szegletében. A fiú talált magának egy munkát, amiből a napi kiadásaikat, alapvető szükségleteiket fedezni tudják. A lány otthon mereszti a hátsóját, és a szerelem élteti. A kapcsolatuk családjaik felé mondhatnánk megszakadt, csak igen pislákoló azaz információ, ami átjön az éteren irányukból, viszont az egymásban való hitük a fiataloknak töretlen, az új közegbe történt beintegrálódásuk zökkenőmentesen sikerült, a kulturális és társadalmi megjelenésük az adott helyen egyezik az elvárásokkal, ergó minden jel arra mutat, hogy az igazán „multikulti” környezethez igen jól alkalmazkodott a két fiatal, és akár boldogan élhetnének halálukig.

 

20. dia:

 

Végezetül a szereplők jelenlegi helyzetéről tennénk említést:

a lány anyukája eltűnt, felszippantotta a vallási fanatikusok csoportja;

a lány apukája visszatért új családjához egyetemlegesen és nem is tartja a kapcsolatot lányával és vejével;

a fiú apukája összeroskadva a történtek felett nem is akar égő fájdalmában fiáról említést tenni és éli mindennapos jóléti életét megmaradt családjával;

a fiú anyukája titkon néha felveszi valamilyen csatornán a kapcsolatot fiával, de elsősorban férjét szolgálja ki és él vele harmonikus életet;

a lány fülig szerelmes még mindig a fiúba és szerelmével körbeöleli őt, álmodozik egy jobb világról, ám amikor a fiú dolgozik, akkor egy igen érdekes társasággal múlatja a napot, ami alkalmanként hoz is némi kis pénzt a családi kasszába a túlélést elősegítendő;

a fiú minden reggel elmegy dolgozni, bürokrataként egy nagy intézményben tologatja, rendszerezi az aktákat, egyre kedélybetegebb, kiábrándultabb, és esténként hazaérve tudatmódosítókkal próbálja meg szebbé tenni az életét, és ő is lejárkál hétvégenként zenélgetést imitálva szórakozni abba a hippi csapatba, ahol a lány napközben tengeti idejét…

Az őket segítő, közelálló rokon meg zokog önmagában fájdalmában és elkeseredettségében…

 

21- 27. dia:

 

Interjú – kérdések feltevése a szereplők felé

 

- Kellett kapcsolatba kerülnötök mind Görögországban, mind Romániában, mind Írországban menekültügyi irodákkal, menekülttáborokkal? (menekültügyi irodák, menekülttáborok)

 

-         Nem, Görögországban szüleimnek csak a Bevándorlási Hivatalban kellett leadniuk a munkavállalási engedélyüket, én ott automatikusan tanulhattam, élhettem. Romániában pedig hitelesítenem kellett a házasságkötésemhez az irataimat. Írországba is apósom meghívólevelét kellett csak bemutatnom, Uniós polgárként szabadon letelepedhettem

 

-         A külföldi oktatási rendszerekbe hogy tudtál beintegrálódni, munkahelyeden miként tudtad elfogadtatni magad, hogy illeszkedtél be? (nemzetközi oktatás és kutatási projektek, nemzetközi vállalatok üzemei, irodái, stb)

 

-         Nagyon nehéz volt Görögországban az iskola számomra, ugyanis hiába tudtam görögül, az osztálytársak idegenként kezeltek. Nekem mindig sokkal többet kellett teljesítenem, mint a helyieknek. Elfogadtak, barátokra is leltem, de mindig éreztem, hogy idegenként kezelnek. Görögországban csak apám üzemében dolgoztam, az ottani munkásaink tiszteltek, de csak azért, mert a főnökük gyereke vagyok. Írországi munkám során azt tapasztalom, hogy itt mivel sok a külföldi munkavállaló, sokkal rugalmasabbak velem szemben, mint Görögországban. Romániában nem volt alkalmam dolgozni.

 

-         Az országok vallásai miként hatottak rád, mennyiben befolyásolták és hatották át az életedet? (vallás alapján szerveződő társkultúrák eseményei, az élet színterei)

 

-         Ez érdekes kérdés! Először is had jegyezzem meg, hogy előbb tapasztaltam, majd magamtól kellett rájönnöm a vallások közti különbségekre. A görögök vallási ünnepei számomra érthetőek voltak, hiszen kisgyermekként kaptam készen őket, ugyanúgy, mint szüleimtől az otthonról hozott szokásokat. Még élveztem is őket, hiszen nálunk kétszer volt karácsony, kétszer jött minden évben a Jézuska és a Nyuszi is. Később zavart egy kissé ez a kettősség, hiszen a görög barátaim a mi ünnepeinken máshova hívtak szórakozni, és én nem mehettem. Romániában is volt egy kis zavar emiatt. Most itt Írországban nekem egybeesnek szüleimmel az ünnepek és a vallási rítusok, míg feleségem rokonai zavarnak most be a történetünkbe.

 

-         Más hasonló emberekkel tartottad-e, tartod-e a kapcsolatot, akik szintén több ország szülöttjeként más országokban élik az életeiket és közöd van hozzájuk? (vegyes etnikumú családok/rokonságok/szomszédságok eseményei, az élet színterei)

 

-         Igen, sok külföldivel és vegyes házasságú emberkével voltam kapcsolatban a szüleim révén is, és most itt is (Írország). Kint Görögországban több magyart is ismerhettünk. Például a Árpi, aki erdélyi magyarként él Thesszalonikiben. Ő egyedül él, mert nem tud beilleszkedni, nem szereti a görögöket, de nem akar román feleséget sem. Szüleimet látogatja, és állatorvosként a kutyánkat oltja. Vagy említhetném a Kosztát meg a Zsuzsát is. A Koszta magyarországi görög, Bellojaniszból vándorolt „haza” és Magyarországról hozott magának feleséget. Vagy említhetném a Nikoszt, aki családunk barátja. Az ő felesége Holland. A városunkban laknak a Sanyiék is, akik a Felvidékről jöttek ki dolgozni Görögországba, vagy említhetem a Grit-éket, akik osztrákok. Mindenkivel görögül beszélgettünk, de úgy veszem észre, ezek a barátságok nem olyan mélyek, mint amiket szeretnénk. Valami gát mindig van köztünk…

 

-         A nemzetek időbeosztásával kapcsolatosan volt e valami észrevételed? (időbeosztás)

 

-         Apám állandóan panaszkodik, hogy micsoda egy lusta, ráérős nemzet ez a görög! Sosem csinálják azt, amit kellene és mindig ráérnek kokettálni, szórakozni. Talán ezért is megy ilyen jól, vagy tudnak a magyarok ott érvényesülni, hiszen szorgalmasan tesznek-vesznek és így érvényesülnek, ami persze bosszantja a görögöket. Itt Írországban nagy a hajtás, rengeteget dolgozom. Viszonylag kényelmesen megélünk, de nagyon nem ugrálhatunk. Itt csak az érdekli az ittenieket, hogy a terv szerint elvégeztem-e a teendőimet.  

 

-         Befejezésül had kérdezzem meg még azt tőled, hogy látod, mennyire összetartóak a magyarok, a románok, a görögök és az írek? (induviduális/kollektivista értékek előtérbe helyezése)

 

-         Hmmm…kezdjük a magyarokkal: a magyarok itt összetartanak valamiféleképp, ha az összetartás alatt az összejárást, a beszélgetést és a problémák görögös felfújását vesszük alapul, viszont apám Magyarországról hozza a munkásait idényben, mert az itteni magyarokat nem szereti dolgoztatni. Románok: Görögországban csak az Árpit ismerem Romániából, aki erdélyi magyar, úgyhogy őt a magyarok táborába sorolom. Romániában viszont a románok ugyanúgy elmennek egymás mellett, mint Magyarországon a magyarok; mindenki éli a kis életét, néha összejönnek. Görögök: na a görögök állandóan összejönnek, szomszédolnak, rokoni egybe jöveteleket szerveznek, munka helyett is buliznak, úgy érzik jól magukat, ha összejöveteleken vesznek részt állandóan. Számunkra ez is furcsa volt, mert amikor néhanapján mi is meg lettünk hívva egy-egy egybegyűlésre, vagy nem is éreztük jól magunkat, vagy nem tudtunk elmenni a sok munka miatt. Írek: itt Írországban mindenki dolgozik ezerrel és éli az életét, de jut idő a közösségekre is, a családra is a munka mellett. Nekünk is van egy rock-zenekarunk, ahol az ír barátainkkal töltjük ez szabadidőnket. Nekem ez most a legszimpatikusabb, mert egy kis gyorsítóval feledtethetem a gondjaimat…

 

-         Köszönöm a beszélgetést, és kérlek, vigyázz magadra! Szüleid is, családod is félt, aggódik nagyon érted!

 

-         Egy cseppet se aggódj miattam! Amig van megfelelő cannabis-utánpótlás, és a munkahelyemen is kellek, addig csak valahogy megleszünk…

 

 

 

28. dia:

Viszont a verbális kommunikáció a nemzetek közt mindenfajta előjellel látható történetünkben, és a kultúrák közti kommunikációk harmonizációja, avagy diszharmóniája, esetenkénti semlegessége is ékesen látható, tapasztalható történetünk menetében. Látható, hogy némelykor alkalmazható az otthonról vitt szocializáció és tanult énünk jellemzői, néha ezeket a háttérbe kell szorítani ideiglenesen, vagy végérvényesen, de van olyan eset is, amikor a bennünk rejlő eszme erősebb, áthatolhatatlan bástyaként emelkedik az adott kultúra harmonizációjával szemben.

 

Itt a vége, fuss el véle!

 

 

29. dia:

Köszönjük a figyelmeteket!

 

Esetleg ha van valakinek pozitív megjegyzése, felvetése előadásunk, történetünk dicséretére, azt szívesen vesszük, ha számunkra hasznos kérdésetek van, azt megválaszoljuk, viszont a negatív bírálatokat és a haszontalan kérdéseiteket hagyjátok meg más prezentőrök részére!

A tanár urat pedig felkérjük, hogy az ötös érdemjegyet most azonnal vésse be az indexünkbe!